Ragdoll
A ragdoll létrejöttének története
Minden az 1960-as évek elején, egészen pontosan 1963-ban kezdődött az Egyesült Államokban, California állam Riverside városában egy Ann Baker nevű, perzsamacska-tenyésztő hölggyel. A középkorú hölgynek az a szokása volt, hogy szomszédasszonyának, Mrs. Pennelsnek Blackie nevű, fekete perzsa kinézetű kandúrját rendszeresen kölcsönkérte a tenyszészprogramjához. Majd egy új kísérlet első lépéseként egy fehér, perzsa-angóra típusú félhosszúszőrű kóbormacskát, Josephine-t kezdte el használni. Ezt a cicát melyik folyton a környéken kószált, és igazából senkihez sem tartozott igazán, párosította Mrs. Pennels Blackie nevű cicájával.
Josephine a kölykeivel
Ebben az időszakban történt az is, hogy Josephine-t elgázolta egy autó, és pár napon keresztül az út mellett szenvedett. Mrs. Pennels a szárnyai alá vette és egy helyi egyetemre, valószínűleg az állatorvosi egyetemre szállította, ahol rendbe hozták, bár a cica sajnos egyik szemét elvesztette. Josephine hamarosan visszatért Mrs. Pennels-hez, és továbbra is tenyésztésre használták. Azonban a cica természete gyökeresen megváltozott: a vad cicából nyugodt természetű nőstény vált. Innentől kezdve Ann még inkább érdeklődött Josephine iránt.
Ann a Blackie és Josephine pároztatásból megszületet kandúrral folytatta tenyésztési programját: ezúttal egy burmai nőstény volt a tenyésztárs. E két macska kölykei tekinthetőek a ragdollok őseinek. Ann egyaránt tenyésztett ragdollokat pointed és solid változatban is. A korai törzskönyvek bizonyítják, hogy a ragdollok már akkor is többféle színben alakultak ki: fekete, fehér, teknőc, kék, cirmos, ezüst, hogy csak egy párat említsünk. Meggyőződése volt, hogy a solid cicák tenyésztése elengedhetetlenül szükséges, hogy a kellőképpen nagy termet megmaradhasson. Emellett úgy gondolta, hogy az egyszínű macskák génjeinek továbbörökítése fokozza az élénkebb kék szemszín létrejöttét is.
Íme egy korai törzskönyv, amelybe Ann tenyészetének, a Raggedy Ann Tenyészetnek a neve is fellelhető:
Mrs. Pennels-nek volt még egy kandúr utódja Josephine-től, de az apa ebben az esetben nem Blackie volt. Nagyon figyelemre méltó megjelenésű cicáról beszélünk: mellső lábain fehér cipőcskék, a hátsókon fehér csizmácskák, sötét fóka színű fej és fülek. Ehhez társultak a sötétkék szemek, fehér mintázat a homlokon, és fehér farokvég. Ann úgy határozott, hogy ezt a cicát is elkéri saját nőstényei pároztatásához. A Raggedy Ann Daddy Warbucks nevet adta neki. Ann szintén megkapta Josephine és Blackie fekete kölykét, Buckwheatet, akit aztán Daddy Warbucks-szal párosított. Majd Buckweat-tel és Fugianna-val Ann elvetette egy új macskafajta magvait, olyannak, amelynek gyümölcsét ma már az egész világ élvezi.
Ann Baker Fugianát tartja:
Már 1969-et írtunk, amikor a Leighton házaspár megpillantotta az ős-ragdollok fotóját egy hirdetési újságban. Azonnal elvarázsolta őket a hatalmas méret, a szép pofi és a csodálatos szemek. Ez a hirdetés hamarosan el is vezette őket Ann otthonába. Miután megcsodálták a kölyköket, Ann-nel megállapodtak egy nőstény és egy kandúr megvásárlásában. Raggedy Ann Buddy és Raggedy Ann Rosie lett a Leightonék első ragdoll párja. A Bud és a Rose név után választották a Blossom Time nevet tenyészetüknek, majd a született kölyköket következetesen növény-, de leginkább virágnevek után nevezték el.
Denny és Laura Dayton Phillel és Loveable-lel:
A Dayton házaspár sohasem írt szerződést Ann-nel a megvett cicákról, bíztak Ann jóindulatában. Meglepetésként érte mindkettőjüket, amikor Ann több pénzt követelt tőlük, azáltal, hogy franchise szerződés megkötésére próbálta őket rávenni. A kapcsolat a két fél között teljesen megromlott, majd mindannyian a bíróságon kötöttek ki. A történethez hozzátartozik az is, hogy állítólag Ann egyszer sem volt képes egyetlen jogszabályt sem Leightonék ellen felhasználni. Több más tenyésztő is megdöbbenve figyelte Ann viselkedését: voltak, akik elkeseredésükben a tenyésztést is abbahagyták. De Daytonék nem adták fel ilyen könnyen, ezáltal sikerült újabb ragdoll cicákra szert tenniük. A Blossom Time Cattery család elkezdett szaporodni, még nagyobb házba is költöztek, hogy kellemesebb otthont biztosítsanak a cicáiknak. Azonban 1980-ra a Leighton család teljesen kimerült, belefáradt az új macskafajta elterjesztéséből fakadó nehézségekbe, így eladták tenyészetüket.
Pat Brownsell azonban már régóta érdeklődött a ragdollok iránt. Egy kávé mellett lelkesen beszélgetett erről az új fajtáról barátnőjével, Lulu Rawly-val (Petil-lu Cattery), miközben egy amerikai macskamagazint mutatott neki, amelyik aktuális számában épp a ragdollokat taglalta. Lulu és Pat ott a kávéházban elhatározták, hogy mindenképpen beszereznek maguknak ilyen macskát. Lassan haladtak a vásárlással, mert az első telefonos próbálkozásaik sikertelennek bizonyultak, egészen addig, amíg meg nem kapták a Leighton házaspár elérhetőségét. Laura és Denny minden szükséges információt, egyben egy átfogó genetikai táblázatot is átadott Pat-éknek a cicákkal kapcsolatban, beleértve egy Laura által írott könyvet, melynek címe: ’’The Loveable Ragdoll’’ volt. Pat és Lulu azonnal izgatottan vágtak bele saját tenyészetük megalapításába.
Egy évvel később, 1981 tavaszán Pat jóvoltából a ragdoll megérkezett Európába.
A fajta elismerésének története
Ann Baker hirdetések és röpcédulák segítségével juttatta el az új fajtát a nagyközönséghez. Amikor Ann úgy érezte, hogy a fajta kellően megalapozott, egy meglepő fordulattal állt elő: levédette a ragdoll nevet, és más ragdoll tenyésztőknek szerződésben szabályozott szabadalmi díjat számolt fel minden eladott kölyök után. Mindez már a média érdeklődését is felkeltette.
Ann persze egy macskaszövetséghez sem csatlakozott, helyette inkább megalapította az IRCA-t: International Ragdoll Cat Association. Ennek keretein belül szigorú tenyésztési politikát írt elő, amit minden tenyésztenek be kellett tartania, ha a cicáikat ’’valódi’’ ragdollként kívánták regisztráltatni. Ebben az időszakban történt azt is, hogy Ann elég furcsa kijelentéseket kezdett el tenni a fajtával kapcsolatban. Azt állította például, hogy a ragdollok emberi génekkel rendelkeznek, immunisak a fájdalomra, és tulajdonképpen ez a macskafajta szolgál kapocsként az emberek és az űrlények között!
Ezek a badarságok mind közrejátszhattak abban, hogy a tenyésztőtársadalom és Ann között egyre feszültebbé vált a viszony. Többen feladták a küzdelmet és kiléptek. Végül tenyésztők egy csoportja elkezdett azon dolgozni, hogy a legnagyobb macskaszövetségekkel fogadtassák el a ragdollt, mint új macskafajtát. Ennek a mozgalomnak Laura és Danny Leighton az úttörői lettek, és hamarosan siker is koronázta erőveszítéseiket. 1971-ben megalakult a Ragdoll Society, a majdani Ragdoll Fancier’s Club (RFCI) elődje. Céljuk az volt, hogy a ragdollt minél szélesebb spektrumban tegyék ismertté. Végül 1967-ben hivatalos fajta lett az USA-ban. Érdekes nevének, és az őt körülvevő mítosznak köszönhetően a média elsődleges szereplőjévé vált, ezáltal egyre több ember érdeklődését keltette fel. Mára talán a legnagyobb növekedést produkáló fajtának tekinthető a macskakedvelők között.
A nagy növekedés ellenére azonban a ragdoll még ma is egy viszonylag ritka fajta. Ann Baker 1997-ben halt meg, és tulajdonképpen egész életében elárulva érezte magát. Ám a ragdoll védjegy és az IRCA halála után is fennmaradt. A ragdollt már elismeri minden macskaszövetség, míg számos tenyésztő eközben új színek és mintázatok előhozatalán dolgozik.
A ragdollok tulajdonságai
Ann valószínűleg remek nevet választott kitenyésztett fajtájának, mert ezek a cicák különleges tulajdonsággal bírnak: kézbevétel után a cicák izmai elernyednek, és rongybabaként, ellazulva fekszenek a kézben. Könnyű őket babusgatni: barátságosak, nyugodtak, kedvesek. Bizonyos, hogy akár csak természetük miatt bárki a rabjukká válhat.
Azonban a ragdollok is nagyon rajonganak a gazdiért. Bárhová követik az embert, akárhová is tart a lakásban. Nyugodtak, ennek ellenére könnyen rávehetők egy kis játékra. Bármilyen környezethez könnyen alkalmazkodnak. A karmaikat is nagyon ritkán használják. A legkisebb lakásban is remekül érzik magukat, ha ez ember eleget játszik, foglalkozik velük. Érdemes beszerezni egy nagyméretű kaparófát, ami nemcsak azért fontos, azon hogy koptassa a karmait és ne a kedvenc kanapénkon, hanem azért is, hogy legyen alkalma a karomból kibocsátott illatanyagát azon is otthagyni. Hasznos ezt azért is, mert egy magas kaparófán mindenképp nagyobb biztonságban érzi magát a cica.
ES Malattodolls Omega a kaparófán pihen:
Kedves barátságos természetük miatt soha ne engedjük szabadon kószálni egyedül ragdolljainkat. Számukra minden idegen barát. Az előny ebben az, hogy remekül kijönnek az őket nyaggató gyerekekkel, megadóan tűrik játékaikat. Amennyiben megoldható, biztosítsunk számukra olyan helyet, ahol biztonságban eltölthetek egy kis időt a szabad levegőn. Egy hálóval védett erkély vagy balkon kiváló lehetőség erre a célra, de aki kertes házban lakik, építhet cicáinak egy nyári, szellős, fedett lakot, vagy kifutót is.
Folytassuk a pozitív tulajdonságainak felsorolását: a ragdollok általában kevésbé önfejű macskák, mint más fajtájú társaik, ezért nagyon könnyen taníthatóak, idomíthatóak. Legtöbbjüket meg lehet tanítanunk, hogy a kutyákhoz hasonlóan hozza vissza játékát, apportírozzon. Vagy akár pórázra lehet őket szoktatni, ha elég kitartó az ember. Biztosan örömmel mennek sétálni velünk, mozognak, jó levegőt szívnak. Kevésbé vedlenek, mint más hosszú-, félhosszúszőrű társaik, mivel az aljszőrzetük viszonylag csekély. Akár még az utazás is kellemes lehet egy ragdollal, ha az ember korán az autózajhoz szoktatja őket. Az én cicáim például a hátsó ülésen fekve, szabadon, egy nyávogás nélkül utaznak.
Egy megjegyzést azonban mindenképp szeretnék tenni: a ragdollok nagyon igénylik a táraságot, nem szeretnek egyedül lenni. Ha a gazdi reggeltől estig az otthontól távol dolgozik, érdemes egy cicatárson elgondolkodni, hogy kis kedvence ne töltse az egész napot egyedül. Mindegy milyen fajta, de azért ne legyen túlságosan izgága az új barát.
Természetesen, minden ragdoll, mint minden egyéb macskafajta egyede, igazi egyéniség. Mindegyikük eltérő természetű: vannak nyugodt, békés, izgága, játékos, okos, vagy felfedező típusok köztük. A variációk és a lehetőségek száma végtelen, csak meg kell tanulnunk temperamentumuk szerint bánni velük.
A ragdoll standard
A napjainkban tenyésztett ragdollok a félhosszúszőrű kategóriába tartoznak. Nagyon puha, selymes, nyuszi-szerű bundával rendelkeznek, ami a popsijukon az oldaluknál, és nyakuk körül hosszabb, itt egyfajta gallért képezve. Szőrzetük könnyen kezelhető, nem igényelnek heti kétszeri fésülésnél többet.
A pointed cicák egyik érdekes tulajdonsága, hogy az utódok tejesen fehér színnel születnek. Az első színjegyek kb. 10 naposan kezdenek megjelenni. A színük fokozatosan erősödik, sötétül, egészen 2-3 éves korukig. A csodálatosan ragyogó kék szemek azonban születésüktől fogva ugyanolyanok maradnak.
A ragdollok a világ legnagyobb termetű macskái közé tartoznak, méretben a maincoon-ok után következnek. Egy kifejlett nőstény 4-7 kg, míg egy felnőtt kandúr 6-9 kg-ot nyom.
A ragdoll mintázat standardja
Az eredeti, Ann által kitenyészett változatban megtalálható az ún. pointed, mitted és a bicolor mintázat. Az új mintázat közé tartozik a lynx (cirmos), tortie (teknőc) és torbie (egyben a cirmos és a teknőc) minta.
Colorpoint:
USA* Willowtreerags Chloé of Ragville- kék colorpoint
A macska színe az ugyanígy ’’pointed’’ sziámiéhoz hasonlít, azaz a világosabb színű test párosul a sötétebb pofival, mancsokkal, fülekkel és farokkal. Az orr és a mancs párnácskái megegyező színűek a szőr pigmentációjával. Ez a legegyszerűbb mintázat, mégis, a colorpoint cicák kinézete mindig megkapó. A kék szem remekül mutat az egész pofijukat befedő színben. Egy colorpoint ragdoll valóban feltűnő jelenség.
Mitted (papucsos):
HU*(CH) Explodig Star Isis of Ragville-seal lynx tortie mitted
A colorpointtól eltérően a mitted-ek mellső mancsai fehérek, míg a hátsó lábukat térdzokni-szerű fehér rész veszi körbe. A pointed adottság természetesen itt is megmarad, (de az áll mindig fehér), a fent említett testrészeknek a macska színétől függetlenül sötétebbnek kell lenniük a testtől. A farokvég sem lehet fehér. Isis cicánknál remekül látszik, hogy ő mennyire bonyolult mintázatú ragdoll. A lynx, azaz a cirmos mintázat jó látható, akárcsak a tortie minta. Érdekesség, hogy a tortie mintázat csak nőstény cicák sajátsága. A tortie természetesen a legtöbb színkombinációval előfordul. Így: a fóka, kék, lila és csoki színnél a vörös vagy a krém árnyalat jelenik meg. Ugyanígy, a tortie minden egyéb mintázatnál, a colorpintnál és a bicolornál is megfigyelhető. Létezik colorpint tortie, vagy bicolor tortie ragdoll is.
Bicolor
CAN* RW TGC Darlinlil Dolls Golden Penny
A pofijukon, a szemek közt jellegzetes fordított V alakú fehér terület húzódik. Ennek a fehér maszknak a legvékonyabb része nem eshet a belső szemzugon belül, illetve a legvastagabb része nem haladhatja túl a külső szemzugot. Maga a maszk bájos, kedves karaktert kölcsönöz a pofinak, sok tenyésztő szeret a bicolorokkal dolgozni. Nekem is a személyes kedvenceim. Manapság talán ez a legnépszerűbb mintázat. A pigmentáció az arctól és a nyaktól kezdődik. A has és mind a négy láb teljes hosszában fehér. A bicolorokon belül léteznek ún. van, mid-high white, high white, true bicolor és high mitted bicolorok: ezek a megnevezések a fehérség kiterjedését jelentik a bundázaton. A macskás szervezetek a bicolor ragdoll standardjában szabályozták, hogy a háton a szín egységesen kell, hogy megjelenjen, lehetőség fehér foltok nélkül, és az adott szín semmiképp sem alkosson foltot meg a lábakon.
Ragdoll standard színek
A ragdollok, mint ahogy már korbábban is említettem, hófehéren születnek. Egyes, erősebb színek már néhány hét elteltével megmutatkoznak, azonban a teljes színpompa megjelenéséhez 2-3 évnek is el kell telni.
A ragdollok az alábbi színekben pompáznak:
Seal (fóka) szín: a fekete színt jelenti, ami macskáknál a legerősebb pigmentáció. Árnyalata váltakozhat az karamell és a mélyfekete között.
Blue (kék) szín: a fekete halványabb (dilute) változata. A kék a fekete recesszív génpárja a macskáknál. Itt valójában a világos- és a sötétszürke között váltakozik a bundázat színe. Mivel recesszív gén, két kék színű ragdoll párnak soha sem lehet fóka színű kölyke, azonban seal tenyészpárnál előfordulhat, hogy kék utódok születnek. Ehhez arra van szükség, hogy valamelyik szülő dilute génhordozó legyen.
Flame és cream (Vörös és krém szín): A fentebb említett genetikai példa itt is ugyanúgy megjelenik: a krém a vörös halványabb változata. A vörös megjelenéséhez rengeteg idő szükséges, mivel sokkal lassabban jelenik meg, mint a krém a fejlődő cicán. Érdekes, hogy vörösben nőstények sokkal ritkábban születnek, mint kandúrok. Ahhoz, hogy vörös kiscicáink születhessenek, egy vörös kandúrra, és egy vörös teknőc (tortie) vagy teknőc cirmos (torbie) nőstényre van szükség.
A tortie és a torbie (teknőc (tortie) vagy teknőc cirmos (torbie)): korábban már esett szó erről a mintázatok ismertetésében, de itt, a színeknél is mindenképp említést érdemel. A tortie-k az alábbi variációkban jelennek meg: a seal a flame-mel jár együtt, míg a blue minden esetben a cream-mel jelenik meg. Csak nőstény cicák lehetnek tortiek vagy torbie-k.
A torbie nem más, mint a tortie, azaz teknőctarka cica, amelyiknél a lynx, azaz a cirmos (csíkos) mintázat is megjelent.
Tehát: tortie + lynx = torbie
Akit a vörös szín genetikája érdekel a ragdollok kapcsán, ezen a linken olvashat róla angolul:
Chocholate (csokoládé) szín: a színárnyalat az elefántcsont szín és a tejeskávé szín között váltakozik. Érdekesség hogy a tappancsok bőrének színe lazacrózsaszín.
Lilac (lila) szín: a test alapszíne akár tejfehér is lehet. Ebből indulnak ki a színárnyalatok és sötétednek a felek, a farok és a hát felé, egészen a szürkés-lila vagy egyfajta rózsaszínes-lila árnyalatig. A tappancsok színe korall-rózsaszín, az orr bőre inkább lilás árnyalatú.